Teológus kiszállás – Héreg, Tarján, Nagysáp
Teológusnap, 2021. november 6-7. Héreg, Tarján, Nagysáp
A héreg-tarján-nagysápi gyülekezetek évek óta szívesen látják az Akadémia hallgatóit és oktatóit teológusnapok keretében, amelyek mindig áldásos alkalmai a hallgatók és a dunántúli gyülekezetek közötti kapcsolattartásnak. A pandémia miatti szünet után ismét ezekbe a gyülekezetekbe látogathatott a PRTA küldöttsége, amely – a hallgatók egy részét érintő betegségek miatt – ezúttal kis létszámú volt: a három diákkal Balla Ibolya oktató és Balla Attila lelkigondozó utazott. A gyönyörű novemberi időjárásban, szombaton a hallgatók főként a tarjáni gyülekezetben végeztek munkát. Mivel a gyülekezet parókiája és gyülekezeti terme is megújul, illetve bővül, a gyülekezeti terem berendezéseit kellett eltávolítani Papp László lelkipásztor irányítása mellett. A fizikai munka jutalma délben a vendéglátók által készített gulyás, este pedig kenyérlángos volt; a sváb hagyományokkal is büszkélkedő vidék egyik specialitása, a sváb káposzta krumpligombóccal vasárnap került az ebédlőasztalra. A héregiek és tarjániak méltán híres süteményeiből legalább 15 félét kóstolhattunk meg.
A vasárnapi szolgálatokra három gyülekezetben került sor, kettőben Balla Ibolya (Héreg, Tarján), egyben pedig a PRTA Hallgatói Önkormányzatának elnöke, Tamási Szabolcs István (Nagysáp) hirdette az igét. A körzethez tartozó negyedik gyülekezetből, Bajnáról is érkeztek gyülekezeti tagok Nagysápra, ahol szintén nem régen újult meg egy igényes, fiatal családok számára is alkalmas gyülekezeti ház. Az igehirdetések textusa a Zsolt 85,9-10 illetve a Zsolt 46 volt. Mivel a teológusnap előtt néhány nappal emlékeztünk a reformációra, a hallgatók műsorának témáját is ez adta, hangsúlyozva, hogy folyamatosan szükség van a reformátorok szellemiségében való megújulásra. A hívő életében a reformáció ne csupán egy megemlékezésre méltó ünnep legyen, hanem egy olyan folyamat, amelyben ma is részt kell vennünk. A 85. zsoltár szerzője egyrészt hálát ad a babiloni fogság utáni új kezdetért, a megújulásért, Isten irgalmáért, a bűnök bocsánatáért, másrészt figyelmeztet, hogy Isten a békét híveinek (szó szerint „hűségeseinek”) hirdeti meg, hogy ez a béke csakis az Ő irgalma miatt lehetséges, és hogy a szabadítás az istenfélőkhöz van közel (10. v.). Isten ígéreteiben ma is bízhatunk, ugyanakkor a zsoltáros figyelmeztetését is meg kell hallanunk: „ne legyenek újra oktalanok” (9. v.). A zsoltáros összekapcsolja a békességet teremtő, az igazságos, valamint a szabadító Istent, akinek az áldásai mindig túlmutatnak a látható dolgokon, valami sokkal nagyobb, sokkal teljesebb felé. Ezt mutatják a mű utolsó, eszkatologikus jellegű versei – a béke korszakáról, a megváltás közelségéről, Isten dicsőségének megjelenéséről –, amelyek beteljesedtek Krisztus megváltó művében. Az ő áldozata miatt tudunk mi is tovább látni és mások számára is túlmutatni a jelen nyomorúságain, kérdésein, a látható dolgokon. Mert nekünk már nem kell aggódnunk amiatt, hogy Isten kegyelmes lesz-e, hiszen megmutatta, hogy helyreállított, hogy visszafogta, megfékezte haragját a kereszt által, hogy valóban, tökéletesen jóra fordította a sorsunkat. A 46. zsoltár szerzője arról tesz hitvallást, hogy nem kell félnünk, hiszen ez a megbocsátó, népét helyreállító Isten olyan katasztrófák és krízisek közepette is biztos menedék, erő és segítség, amelyek hasonlóak a földrengéshez és a hegyek összeomlásához.
