Lelkésztovábbképzés a Pápai Református Teológiai Akadémián
Egyházi szociológia és missziói lehetőségek címen tartotta a Dunántúli Református Egyházkerület őszi lelkésztovábbképző tanfolyamát 2022. szeptember 29 és október 1. között a Pápai Református Teológiai Akadémián.
A tanfolyamon részt vevő lelkipásztorokat, illetve előadókat Németh Tamás rektor köszöntötte.
A nyitó istentiszteleten Steinbach József püspök szolgált az Ef 1,3-6 alapján. Igehirdetésében a püspök rávilágított arra, hogy a világban lévő, az embert körülvevő bizonytalanság ellenére az Istent követők számára van egy áldott bizonyosság. Bizonyosságunk, hogy Isten, Jézus Krisztusban kiválasztott magának. Ez fix bizonyosság. Isten előre elhatározta, hogy fiaivá fogad minket. A kiválasztás kegyelem számunkra. Ez a kegyelem a világ teremtése előtti, üdvösséget hozó, mindent megelőző, hitet ajándékozó és szolgálatra elhívó kegyelem. A kiválasztottság alázatra indít. A kiválasztottságnak jelei, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk Őelőtte szeretetben. A szolgálatban mindent meg kell tenni, amit tudunk, és mindent az Úrtól kell várni. A szolgálat döntő tényezője, hogy a szolgáló Krisztusban legyen, és Krisztus a szolgálóban. Minden misszió alapja, hogy Őbenne legyünk. Nem a körülmények befolyásolnak minket. Isten Jézus Krisztusban szerkesztett egybe mindent. Nélküle nincs esély. Nélküle nem megy. Ha rácsodálkozunk Isten kegyelmére és Krisztusban szolgálunk, Isten áldásaiban részesülünk.
Csütörtök délután Kocsev Bence Egyházi szociológia, demográfiai realitások című előadásában összehasonlítva a korábbi népszámlálási adatokat és elemezve az egyházak súlyponti változásait mutatott rá arra, hogy a reformátusság a falvakból kisvárosokba költözve létszámarányához képest nagyobb súllyal van jelen a közéletben, mivel a társadalom felé nyitottsága szignifikánsan magasabb szintű. Arra a kérdésre, hogy az új népszámlálás kevesebb reformátust fog kimutatni az előzőeknél, igennel válaszolt, hangsúlyozva azt, hogy ezt nem szabad tragikusan felfogni, hiszen hasonló hullámvölgyek korábbi időszakokban is előfordultak. A kétségbeesés helyett meg kell találni a misszió új útjait.
Este Gerecsei Zsolt a Tatai Református Egyházmegye esperese áhítatában az 1Móz 40 alapján, József személyén keresztül arra hívta fel a lelkipásztorok figyelmét, hogy Isten embereként az a feladatunk, hogy törődjünk egymással, azokkal, akik ránk bízattak. Merjünk őszintén kérdezni és őszintén válaszolni. Legyünk egymás segítői a szolgálatban.
Péntek reggel Nagy József a Pápai Református Teológiai Akadémia docense a Kolossé levél harmadik részének elemzésével a Krisztusban való létről tartott bibliatanulmányt.
Péntek délelőtt két előadás hangzott el. Petró László a Pápai Református Teológiai Akadémia docense és Hella Ferenc a Somogyi Református Egyházmegye esperese Korlátok és lehetőségek a városi misszióban címmel beszéltek a szolgálati területükön tapasztalt missziói nehézségekről, illetve lehetőségekről. A docens elméleti megközelítésben szólt a városi szolgálat kihívásairól: urbanizáció, vándorlás, közöny, egységes stratégia hiánya, kevés találkozási felület, illetve teológiai hátteréről: kozmikusság és személyesség egyensúlya, sziget helyett menedék egyensúlya, szeretet és igazság egyensúlya, sajátos időfelfogás, kiegyensúlyozottság, az evangélium hatalma. A docens szerint meg kell találni a városi misszióban rejlő új lehetőségeket. Az esperes saját tapasztalatai alapján elmondta, hogy a misszió szempontjából elengedhetetlen, hogy meglássuk, hogyan akar Isten használni bennünket. Ne az embereknek való megfelelési kényszerben éljünk. Lássuk meg, Isten mit akar általunk elvégezni. A gyülekezetet vezetni, terelgetni pásztorolni kell. Tudatosítani kell magunkban, szükség van az evangéliumra és a szolgálatunkra. Az esperes meglátása: a gyülekezetben a missziói cél nem lehet más, mint hívogató gyülekezetből, felkeresett, megkeresett gyülekezetté válni.
Szabó Előd a Pápai Református Teológiai Akadémia professzora Intézmények a gyülekezeten belül, nyűg vagy misszió címmel a misszió adta nyűgről és áldásokról számolt be. Áldásként említette, hogy gyülekezete intézményeiben az ott jelenlévő lelkipásztorok által hirdettetik Isten igéje, és ez nagyszerű lehetőséget nyit a gyülekezethez való kapcsolódásra azok számára is, akik még soha nem hallottak Istenről. A professzor szerint úgy van rendjén, ha a gyülekezet végzi a missziót, az intézmények pedig megadják a lehetőséget a kapcsolódásra. A nehézségek sokszor abból adódnak, hogy az intézmények rengeteg időt és energiát vesznek el, nem beszélve az érzelmi tényezőkről, hiszen előfordul olyan szituáció is, amikor a lelkipásztori és az intézményfenntartói én ütközik. Nyűgként jelenhet meg a rendszer hiánya is. Ha valaki rendszerben gondolkodik, és ennek hiányát tapasztalja, ez is lehet teher a misszióra nézve. A professzor szerint az intézmények fenntartása a gyülekezet számára inkább áldás, mint nyűg. Arra kell törekedni, hogy ne csak legyen, hanem fenntartható is legyen intézményrendszerünk. Szabó Beatrix Márta a Pápai Református Teológiai Akadémia öregdiákja, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Doktori Iskolájának doktorandusz hallgatója Új gyülekezet szervezése, örömök és nehézségek címmel a gyülekezeti örömökről, nehézségekről, továbbá a gyülekezete jövőképéről számolt be. Felemelő volt hallgatni, hogy egy pici missziói gyülekezetben hogyan élik meg az Isten vezetését és csodáit, az örömöket és a nehézségeket egyaránt.
Péntek délután Vladár Gábor a Pápai Református Teológiai Akadémia professor emeritusa A minoritás mint só és kovász címmel egyrészt Pál apostol missziójáról, másrészt a városi kisgyülekezeti misszióról, ezen belül is Maller Kálmán lelkipásztor missziói munkájáról és a 21. század missziói feladatairól tartott előadást. Pál apostol missziójáról a következőket mondta: az apostol missziói alapelvét a Róm 15,19-20-ra alapozta. Az apostol nem beszélt részletes missziói stratégiáról, hanem világos, alapvető teológiai látása volt. A Szentlélek vezette missziói munkája során. Célpontjai azok a nagyvárosok voltak, ahol nem hallották még az evangéliumot. Volt üzenete az embereknek, akik között sok időt töltött. Az üzenet ma is ugyanaz: Isten kibékítette önmagával a világot. Maller Kálmán lelkipásztori szolgálatában azt az alapvető bibliai elvet követte, mely szerint a misszió feladata Krisztushoz vezetni az embereket. A professzor kifejtette, hogy a 21. században is ugyanazzal a lelkülettel kell végezni a missziót, ahogy azt az említett apostol tette, és ahogyan Isten igéje mutatja számunkra. Előadása összegzéseként elmondta: sohasem tudjuk, Isten miért helyezett oda, ahol vagyunk. Az isteni hívó szóra, a következő válaszunk lehet: „Íme, itt vagyok Uram!”, melyre meg is kapjuk a feleletet: „Kelj fel, menj el…!” (ApCsel 9,10-11).
Az esti áhítatot Szabó J. Róbert a Veszprémi Református Egyházmegye esperese tartotta. Az esperes a 118. Zsoltár válogatott igéinek magyarázatával arra buzdította a lelkipásztorokat, hogy tanuljanak meg örülni a vasárnapnak, az Istennel a gyülekeztükben való találkozás lehetőségének. Ünnepeljék az Isten szeretetét, hiszen ez a szeretet tart meg. Mindig van ok a hálaadásra, mert van Jézus Krisztusban szabadítás.
Szombat reggel Hamar Zoltán a Pápai Református Teológiai Akadémia tanára Haggeus próféta könyve első fejezetéből tartott alapos bibliatanulmányt.
Szombat délelőtt Barta Zsolt a Pápai Református Teológiai Akadémia docense és Albert András óraadó tanár Tradíció és mobilitás a gyülekezet mindennapjaiban címmel fejtegette mondanivalóját a tardícióról. A docens előadásában Pál apostolra hivatkozva elmondta, az apostol nem maga találta ki a hagyományt, hanem az Úrtól vette. Leveleiben több helyen is felszólítja hallgatóságát, gondoljunk a thesszalonikaiakra, hogy ragaszkodjanak a hagyományhoz. A reformátorok a Szentírást tartották mércének. Vajon van-e a hagyománynak tekintélye kérdésére, igennel válaszolt. Mert a hagyomány Isten hűségén alapul. Az Isten hűségének kiemelt szerepe van az istentiszteleten, ahol megéljük a hitünket. Az istentisztelet kifejezi és szüli a hitet. A docens felhívta a figyelmet arra, hogy a változó élet jelei az egyházban is jelentkeznek. Észlelünk egy kívülről jövő és látunk egy belülről fakadó változási kényszert is. Albert András óraadó tanár a rossz és a jó tardícióra irányította a továbbképzésen részt vevők figyelmét. Azt mondta, ha a tradíció elveszíti a lényegét, akkor az torzó lesz. Egyet tehetünk, az evangéliumhoz ragaszkodjunk.
A lelkésztovábbképzés úrvacsorás istentisztelettel zárult. Máté László az egyházkerület főjegyzője az 1Kor 12. fejezete alapján arról tett bizonyságot, hogy az ember számára elég az Isten kegyelme. Szólt bővebben az isteni kegyelem személyességéről, a kegyelem erejének természetéről és a kegyelem munkájának célszerűségéről. A főjegyző igehirdetésének fő üzenetét így foglalta össze: talán több mint elég a kegyelem, ha felismerjük a Krisztusban adott életet.
Németh Tamás rektor megköszönte az előadóknak a tartalmas, építő beszámolókat, a részt vevőknek a figyelmet, és kérte, hogy a lelkipásztorok emlékezzenek Jézus Krisztus missziói parancsára: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”(Mt 28, 18-20).
Németh Tamásné Schédl Tímea
lelkipásztor, rektori hivatalvezető