• 8500 Pápa Március 15. tér 13-14. Pf. 141.
  • +36 89 312 331

Akadémiai teremavató és deáklakoma

Akadémiai teremavató és deáklakoma

2022. június 22-én, a tavaszi vizsgaidőszak lezárását követően felavattuk Akadémiánk új neveket kapott termeit. Az eseményen részt vett Szigyártó Gyöngyi (Akadémiánk egykori professzorának, Dr. Tóth Lajosnak unokája) férjével. A teremavatón elhangzott beszédet Drs. Sárközi Gergely Antal óraadó tanát tartotta.

(2022. június 22-én, a tantermek átadásán mondott beszéd szerkesztett változata)

Tisztelt Egybegyűltek!

A Pápai Református Teológiai Akadémia Szenátusa 2021 őszén határozatot hozott arra nézve, hogy – megbecsülve az elődök munkáját – a teológia termei közül néhányat egykori pápai teológiaprofesszorok után nevez el. Hadd emeljem ki sorban őket.

Legelső a sorban Dr. Antal Géza, a dogmatika, majd a bölcsészet- és neveléstan professzora, a holland-magyar kapcsolatok hathatós előmozdítója, lapszerkesztő, tudós, és nem utolsósorban dunántúli püspök. Róla neveztük el az áhítatos termünket abból a megfontolásból, hogy ő volt az, akinek a javaslatára annak idején elindultak a reggeli áhítatok a teológián. Ez a terem egyúttal konferenciaterem is, de kiállítótérként is funkcionál: sokoldalú, akár maga Antal Géza volt.

A földszinten találjuk a Dunántúli Református Egyházkerület Katechetikai Intézetét, mely mintegy szellemi örököse az egykori Bölcsészeti-Neveléstani Tanszéknek, melyet az Akadémia újraindítása idején nem hívtak újra életre. Az egykorvolt Tanszék történetében sok kiváló professzor oktatta a bölcsészeti-neveléstani tárgyakat: Kerkapoly Károly, Antal Gábor későbbi dunántúli püspök, vagy éppen a 90 éve elhunyt Dr. Horváth József. Az ő utódáról, Dr. Trócsányi Dezsőről neveztük el a termet, egy olyan tudósról-filozófusról, akit egyik tanítványa, Kövy Zsolt lelkipásztor találóan „mártonisváni” karakterű tudósnak nevezett.

Fölfelé haladva az első emeleten a Hallgatói Könyvtár terméhez érkezünk, mely Tóth Ferenc teológiaprofesszorról, egykori dunántúli püspökről, s nem utolsósorban könyvtárosról kapta a nevét. Mándi Márton István után ő lett a kollégiumi könyvtárnok 1802-1817 között, s ő vezette be a segédkönyvtárnokság intézményét is. Jóllehet a kollégiumi könyvtár nem ez, hanem a Gimnázium épületben lévő nagykönyvtár, mégis fontosnak tartottuk, hogy a teológia hallgatói könyvtára olyasvalakiről kapja nevét, aki – mondhatjuk így – meghatározó alakja, sőt: megalapozója volt a dunántúli tudományművelésnek is.

Tovább haladva a Gyakorlati Teológiai Intézethez érkezünk, mely annak (akkor még Tanszék!) megalapítása utáni harmadik professzoráról, Csizmadia Lajosról kapta a nevét, aki az alapítás óta mindez idáig a leghosszabb ideig ebben a tisztségben megmaradó professzor volt. Olyan későbbi professzorok kerültek ki keze alól, mint az újszövetséges Pongrácz József, vagy az ószövetséges Tóth Lajos. Az ő szelídsége, evangéliumi lelkülete alakította, formálta a teológia belső életét.

Az egyháztörténeti tanterem az Egyháztörténeti Tanszék harmadik professzoráról, Thury Eteléről kapta a nevét. Ő volt ugyanakkor az első a sorban, akit már „íróprófétaként” tartunk számon: teológiai tanársága előtt is jelentékeny egyháztörténet-írói tevékenységet végzett, teológiai tanársága idején – 1908-ban – pedig megjelent fő műve: a Dunántúli Református Egyházkerület történetének első kötete. A második kötet jóval a szerző halála után, 1998-ban jelenhetett meg, az első kötet mellett, egységes, új kiadásban.

A második emeletre érve egymás mellett négy tantermet is találunk. A legelső, mely az ószövetségi tanszéki szobával szemben található, Tóth Lajos egykori zólyomi lelkipásztorról, az Ószövetségi Tanszék azon professzoráról kapta a nevét, aki mindez idáig a leghosszabb ideig a tanszéken tanító professzor volt. Művei nem csupán a maguk korszakában voltak jelentősek, de tanulmányai, kézikönyvei ma is jól használhatóak, s nem csupán tudománytörténeti szempontból. Diákjai úgy hívták: a Gádol – maga ez a héber szó a nagy termet mellett az emberi nagyságra is utal. Mindkettő jól jellemezte Tóth Lajos professzort.

Keveseknek adatik meg, hogy legjobb barátjukkal együtt taníthatnak hosszú évtizedeken át a teológián, de Tóth Lajosnak és Pongrácz Józsefnek megadatott ez az ajándék. Illő volt tehát, hogy egymás melletti termeket kapjanak.

Pongrácz József az újszövetséges professzor az 1913-ban önállóvá vált Újszövetségi Tanszék első professzora, aki 1947-ig volt a tanszék vezetője volt, de aki az Akadémia 1951-es bezáratásáig még folytatta oktatói szolgálatát teológiánkon. Lánglelkű belmissziós, evangelizátor, a kollégiumi könyvtár könyvtárnoka, kerületi levéltáros és mindenekelőtt lelki ember volt. Csakúgy, mint kartársai, ő maga is egész életét Istennek szentelte és a tudomány művelésével is Őt szolgálta. Kézikönyveit, tanulmányait ma is örömmel forgathatjuk.

A következő előadóterem ugyan egy termetében és nevében is „kis” emberről kapta a nevét, aki azonban mégis olyan nagy tekintélynek örvendett a teológián, hogy senki nem mert volna vele tiszteletlen lenni. Kiss Jánosról van szó, aki a Dogmatikai Tanszéknek hosszú ideig professzora volt. Tudós professzor, tankönyvíró, bibliás keresztyén ember volt, aki szigorúan, de következetesen oktatott a teológián.

Utolsó állomásunk a „nagyelőadó”, amely arról a professzorról kapta a nevét, aki az 1843-ban alapított s 1913-ig egységes „Szentírás-magyarázati Tanszék” utolsó tanára volt. Ő pedig nem más, mint Németh István – vagy ahogy a hallgatók hívták: a „Főúr” –, egyházkerületi levéltáros, későbbi dunántúli püspök. Az a hír járta, hogy senki nem tudott nála többet a Pápai Református Kollégium történetéről. Saját gyermeke nem született, de tanítványait saját gyermekeiként szerette – ugyanúgy, mint Kiss János.

Végére értünk. Itt vagyunk egy nagy múltú intézményben, amelyben mindenhonnan a történelem egy-egy kis szelete tekint vissza ránk. Jövőnk csak úgy lehet, ha ismerjük és megbecsüljük múltunkat, ha tudunk arra az alapra építeni, amelyet Jézus Krisztusban az előttünk jártak hagytak ránk. Így vagyunk most itt – Isten iránti hálaadással – ezen az ünnepi alkalmon, s így kívánjuk, hogy azt az örökséget, amelyet mi magunk is kaptunk, majd mi is tovább tudjuk adni utódainknak. Segítsen meg bennünket ebben az ÚR.

Köszönöm szépen a figyelmet!

Sárközi Gergely Antal

Az ünnepség után Akadémiánk hagyományaihoz híven deáklakomán vett részt Teológiánk oktatói és hallgatói közössége. Kihirdetésre kerültek a tavaszi félévben meghirdetett versírói pályázat nyertesei. Első helyen végzett Novotni László Máté. Második helyezett lett Szűcs Boglárka Csenge. Harmadik helyen végzett Lipcsei Gergely. Különdíjban részesült Tatai Márta. Gratulálunk a díjazottaknak!

Szóljon hozzá