Szisztematikus-történeti Intézet

Intézetvezető: 

Dr. Szabó Előd egyetemi tanár

Főállású oktatók:

Dr. Balikó Zoltán docens

Dr. Németh Tamás egyetemi tanár, rektor

Félállású oktatók:

Dr. Petró László docens

Óraadók, kutatók:

Albert András óraadó

Grigely Csaba óraadó

Dr. Hudi József kutató

Dr. Huszár Pál óraadó

Dr. Köblös József kutató

Dr. Márkus Mihály egyetemi tanár, professor emeritus

Sárközi Gergely Antal óraadó

Dr. Szabó Előd

1975. június 4-én, Kaposváron születtem. Édesapám Szabó Lajos lelkipásztor, édesanyám Ittzés Virág hitoktató. Hat testvérem van, akik közül hárman szintén lelkipásztorként szolgálnak. Általános iskolába Balatonlellén jártam (1981-1989), emellett Fonyódon zeneiskolai tanulmányokat folytattam. A középiskolát a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában (1989-1990), illetve az újra indított Budapesti Református (Baár-Madas) Gimnáziumban (1990-1993) végeztem.

Teológiai tanulmányaimat a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán végeztem 1994-1999 között. Az első lelkészképesítő vizsgát 1999 szeptemberében „kitűnő” minősítéssel, a második lelkészképesítő vizsgát 2000 szeptemberében szintén „kitűnő” minősítéssel tettem le. 1999-től egy esztendőn át Dr. Márkus Mihály Püspök Úr, a Pápai Református Teológiai Akadémia Egyháztörténeti Tanszékének vezetője mellett ténykedtem részben mint segédlelkész, részben pedig mint egyháztörténeti tanszéki munkatárs. Feladatom az egyetemes egyháztörténeti tanmenet kidolgozása volt. A 4 korszakot felölelő tanmenet tartalmazza mindegyik korszakhoz a legfontosabb 60 témát (tételeket), valamint az azokhoz tartozó szakirodalmat (oldalszámokkal együtt), a fontosabb fogalmakat meghatározással, valamint évszámjegyzéket. Ezek minden esztendőben kiadásra kerülnek a pápai teológián tanuló hallgatóknak. 2000-2001-ben a Georg August Universität Göttingen teológiai fakultásán mélyítettem el addigi tanulmányaimat. A német nyelv alapos elsajátítása mellett egyháztörténettel, bibliai régészettel, valamint újszövetséggel foglalkoztam. Már 2001 őszén jelentkeztem a doktori iskolába, ám az akkori tanszékvezető-váltás miatt felvételem a 2002-es esztendőre csúszott át. 2001-2002-ben egy esztendőt a Tatai Református Egyházközségben töltöttem beosztott lelkészként, majd 2002 augusztusában a Naszályi Református Egyházközség választott meg lelkipásztorának.

Hivatalosan 2002 szeptemberétől számítok a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar doktorandusának. Oktatói tevékenységet a 2002-2003-as tanév tavaszi szemeszterétől kezdve, a 2003-2004-es és 2004-2005-ös tanévek őszi szemesztereinek kivételével, egészen a 2008-2009-es tanév tavaszi szemeszteréig folytattam a Károli Gáspár Református Egyetem különböző karain és tanszékein. (Erről részben lásd az oktatói tevékenységről szóló igazolást) A 2005-2006-os tanévben, Dr. Horváth Erzsébet Tanárnő sajnálatos balesete miatt, az egyetemes egyháztörténet oktatását teljes egészében én végeztem mind a Hittudományi Karon, mind pedig a Bölcsészettudományi Kar történelem szakán. Az egyetemi előadásokon kívül előadásokat tartottam 2006-ban és 2008-ban a Dunántúli Református Egyházkerület Tanulmányi Konferenciáján, valamint a Dunántúli Egyházkerület különböző gyülekezeteiben. Írásaim szintén megjelentek Egyházunk különböző folyóirataiban. (Erről bővebben lásd a publikációs jegyzéket)

Az elmúlt esztendőkben két nemzetközi konferencián is részt vettem. 2004 októberében a Dunántúli Református Egyházkerület delegáltjaként a 3. Donau Kirchen Konsultation programján, ahol hitvallási iratainkkal, Heinrich Bullinger munkásságával, valamint az egyházak és az Európai Unió viszonyával foglalkoztunk. 2006-ban pedig a Dunántúli Református Egyházkerület segítségével a németországi Emdenben megrendezésre kerülő Nemzetközi Kálvin Kongresszuson vettem részt.

Doktori disszertációmat „Katolikus restauráció a bécsi békétől a gyászévtizedig a Dunántúli és Felső-Dunamelléki egyházkerületek területén” címmel nyújtottam be a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán. 2010. június 16-án disszertációmat „summa cum laude” megvédtem, amelyet követően 2010. július 2-án a Kar doktorává fogadott. Ugyanezen év augusztus 25-én a Református Egyház legfőbb tudományos testülete a Doctorok Collegiuma felvett a tagjai közé.

Dr. Németh Tamás

Születési idő és hely:

1958. Kaposvár, nős, gyermekei: Ábel és Abigél

Végzettség, szakképzettség:

1982: I. lelkészképesítő vizsga, Budapesti Ref. Teológiai Akadémia

1983: II. Lelkészképesítő vizsga, Budapesti Református Teológiai Akadémia, református lelkészi oklevél.

2005: vallástanári szakképesítés, DRHE, okleveles vallástanár.

Tudományos és oktatói címek, fokozatok:

2009: PhD fokozat, DRHE, Hittudomány (rendszeres teológia). Az értekezés címe: Az óegyház eszkatológiája. Az eszkatológiai gondolkodás fejlődése és hatása a reformációra.

2015: habilitáció, EHE

Oktatói tevékenység:

2000–2003: PRTA óraadó tanára.

2012-től a PRTA docense.

2016-tól egyetemi tanár, a PRTA rektora.

Kutatási terület:

Az óegyház teológiája és a reformáció kapcsolata.

Kálvin szentháromságtana.

Egyéb szakmai tevékenység:

1984–1985: A Vesztfáliai Egyház ösztöndíjasa Münsterben.

1999–2000: Kutatói ösztöndíj a Münsteri Egyetemen.

Dr. Márkus Mihály

Professor Emeritus

Születési év: 1943.

Végzettség, szakképzettség:
1966: I. lelkészképesítő vizsga, Budapesti Református Teológiai Akadémia
1967: II. lelkészképesítő vizsga, Budapesti Református Teológiai Akadémia, református lelkészi oklevél.

Jelenlegi munkahely, munkakör:
1998. május 15-től: PRTA Egyháztörténeti és Egyházjogi Tanszék; tanszékvezető egyetemi tanár, mint teljes munkaidőben foglalkoztatott főállású oktató határozatlan idejű kinevezéssel

Tudományos fokozat, tudományág megjelölésével:
1980: Teológiai doktorátus az egyháztörténet tárgyköréből, Budapesti Református Teológiai Akadémia
1997: PhD-vé minősítve, KRE HTK

Egyéb címek:
1999: Egyetemi tanári kinevezés

Eddigi oktatói tevékenység (tárgy, idő):
1989 őszi szemeszter: helyettes tanár a Budapesti Református Teológiai Akadémia egyháztörténeti tanszékén
1998-tól PRTA Egyháztörténeti Tanszék vezetője

Tudományos, szakmai közéleti tevékenység, nemzetközi kapcsolatok:
1975-től Tatai Református Egyházközség: református lelkipásztor
1991-től Dunántúli Református Egyházkerület: püspök
1990-től Kálvin Kutatók Nemzetközi Kongresszus Elnökségének tagja
1994-től Kálvin János Szövetség Kálvin kutató tagozatának elnöke
1997-től Svájci Zwingli-társaság tagja

Dr. Huszár Pál

1941. június 26-án születtem Várpalotán.

1947–1955: Általános iskolába jártam szülővárosomban. Előbb a Református Elemi

Iskolában, majd az államosítás után a Várpalotai Általános Fiúiskolában  tanultam.

1955–1959: A veszprémi Lovassy László Gimnázium tanulója voltam. Itt érlelődött meg bennem a történelem szeretete és az idegen nyelvek iránti vonzalom, valamint a tanári pálya iránti elhivatottság.

1959. június 13-án érettségi vizsgát tettem a Lovassy László Gimnáziumban jó eredménnyel.

Ugyanebben az évben felvételt nyertem a budapesti Eötvös Loránd

Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem-orosz szakára.

1959–1964: Az ELTE BTK történelem-orosz, majd történelem-orosz-német szakos hallgatója voltam, miután dékáni engedéllyel 1961-ben harmadik szakként felvettem a német nyelvet és irodalmat.

Szakmai és emberi fejlődésemre főként Dr. Sinkovics István, Dr. Perényi József és Dr. Szabad György professzoraim voltak döntő hatással. Az Eötvös József Kollégium tagjaként Bertényi Ivánnal és még két társunkkal latinból magyar nyelvre fordítottuk a humanista lucerai püspök és diplomata, Petrus Ransanus Epitome rerum hungaricarum [Fejezetek a magyarok történetéből] című munkáját.

1962-ben a Tudományos Diákkörök Debreceni Konferenciáján első díjat nyertem a magyar-orosz történelmi kapcsolatokról írt pályamunkámmal.

Egyetemistaként kezdtem megismerkedni a tudományos publikálással. Főként a környező országok történeti irodalmának (cseh, német, orosz és szlovák nyelvű) legújabb kiadványait ismertető recenzióim jelentek meg az 1964-ben indult VILÁGTÖRTÉNET című folyóirat első számaiban.

1963 nyarán szülővárosom, Várpalota ösztöndíjával kutatásokat végeztem a bécsi levéltárakban (Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Finanz- und Hofkammerarchiv, Kriegsarchiv). Kutatásaim célja Várpalota, a palotai vár hódoltságkori történelmének alaposabb megismerése volt.

1964. június 27-én történelem-német-orosz szakon középiskolai tanári államvizsgát tettem az ELTE-n kitűnő eredménnyel.

A tanári államvizsgámat követő napon jelentkeztem bölcsészdoktori szigorlatra, miként azt akkor az Eötvös Kollégium hagyományai diktálták nekünk.

1964–1992: A várpalotai Thuri György Gimnázium tanáraként történelmet, angol, német és orosz nyelvet, átmenetileg művészettörténetet és latint tanítottam. Tevékenységem során soha sem mondtam le az Eötvös Kollégiumban belém ivódott tudós-tanári elképzelésekről, de megvalósításukra kevés lehetőségem adódott a gimnáziumi tanítás keretei között.

1965. május 9-én védtem meg Bethlen Gábor erdélyi fejedelem diplomáciai kapcsolatai című bölcsészdoktori értekezésemet Dr. Sinkovics István és Dr. Perényi József professzoraim előtt.

1965. május 17-én az Eötvös Loránd Tudományegyetem summa cum laude bölcsészdoktorrá avatott.

1966 júniusában Palota vára – a költő Zrínyi Miklós által is megénekelt – török ostromának 400 éves évfordulóján a Magyar Történelmi Társulat Kelet-dunántúli Csoportjának emlékülésén Dr. Sinkovics István professzorommal együtt előadást tartottam a bécsi és budapesti levéltári kutatásaim alapján a XVI. századi dunántúli végvári harcokról.

1966 nyarán részt vettem a Történelemtanárok Nyári Egyetemén Debrecenben.

1968 október, november és december hónapjaiban német nyelvi továbbképzésen vettem részt Lipcsében az ottani Tanárképző Főiskola szervezésében.

1969–1991: Veszprém Megye idegennyelvi szakfelügyelője, illetve szaktanácsadója, majd vezető szaktanácsadójaként tevékenykedtem. A módszertani segítésen túl szakmai és módszertani publikálásra is biztattam kollégáimat.

1974: A már említett kutatási eredményeimet Thuri György szerepe a dunántúli végvári harcokban (1554-1566) címmel önálló kötetben jelentette meg Várpalota város.

Egyéb tanulmányaim főként a történelem és az idegen nyelvek tanításmódszertanával, illetve jelesebb történelmi évfordulók tanulságaival foglalkoztak. Ennek megfelelően hangzott el a Kossuth Rádióban 1971. november 4-én egy rádióelőadásom a várpalotai születésű finnugristáról, Bán Aladárról.

Gimnáziumi tanárként is az úgynevezett „tudós tanár” típusát tekintettem példaképemnek, aki az igényes tanítás mellett szerves kapcsolatban akar maradni szaktárgyaival, és kutatási eredményeit, illetve módszertani tapasztalatait mások számára is hozzáférhetővé akarja tenni.

1991-ben volt egyetemi professzorom meghívott a Veszprémi Egyetemen akkor szerveződött Német Nyelv és Irodalom Tanszékre. Egy tanéven át óraadóként, majd 12 évig a német nyelvterület kultúrtörténetéről, valamint az európai integráció létrejöttéről tartottam előadásokat és szemináriumokat német nyelven a német szakos hallgatóknak.

Élveztem, hogy német-, illetve történelemtanári képzettségemet szintézisbe hozva a gimnáziumi tanításnál magasabb fokon hasznosíthatom.

2002-től a Veszprémi Református Egyházmegye gondnokaként tevékenykedtem 6 éven át.

2004-ben a „karcsúsító intézkedések” első hullámában egyetemi oktatóként nyugállományba kerültem.

2004 őszétől a Dunántúli Református Egyházkerület iskolaügyi tanácsosaként Kerületünk református iskoláinak segítése a feladatom.

2004 őszétől a Magyarországi Református Egyház hivatalos kiadója, a Kálvin Kiadó fordítójaként tevékenykedem. Eddig négy kötetet fordítottam németről magyarra, egyet magyarról németre.

2008-ban megválasztottak a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnokává.

2009-től a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnökeként igyekszem Anyaszentegyházunk javát szolgálni.

Kitüntető címek:

Veszprém Megyéért Érdemérem arany fokozata (1976)

Kiváló Pedagógus (1979)

Apáczai Csere János – Díj (1986)

Várpalota Városért Érdemérem (1996)

Páneurópa Érdemkereszt Lovagkeresztje (2000)

Várpalota Város Díszpolgára (2001)

Pro Comitatu [Vesprimiensi] (2002)

MRE Doktorok Kollégiuma tagja) 2009)

a Vitézi Rend tagja (2009)

a Nemzetközi Szent György Lovagrend tagja (2013)

Dr. Hudi József

1956. február 24-én született Tapolcán Hudi József és Illés Ilona első gyermekeként. A veszprémi Lovassy László Gimnázium és Közlekedésgépészeti Szakközépiskolában tanult, ahol 1974-ben kitűnő eredménnyel érettségizett. A katonai szolgálat letöltése után a Pécsi Tanárképző Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol 1979-ben magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1987-ben a budapesti ELTE BTK-n levéltáros szakát is elvégezte. 1994-ben a történettudomány kandidátusa tudományos fokozatot nyerte el „Pápa város önkormányzata a későfeudalizmus időszakában (1730–1847)” c. értekezés megvédésével.

1979–1997 között a Veszprém Megyei Levéltár, 1997–1998 között a Székesfehérvári Városi Levéltár levéltárosa, főlevéltárosa, 1999-től a Pápai Református Gyűjtemények tudományos főmunkatársa, 2002-től a Dunántúli Református Egyházkerületi Levéltárának vezetője. 2007-től a PRTA Kálvin Intézetének tudományos munkatársa.

Kutatási területe az újkori (főként 18–19. századi) társadalom-, egyház- és művelődéstörténet, mikrotörténelem. Eddig 43 önálló vagy társszerzőként jegyzett könyve, 600-nál több tudományos, tudományos ismeretterjesztő cikke, tanulmánya jelent meg regionális és országos folyóiratokban. 1991–2012 között a Comitatus c. országos önkormányzati szemle történeti rovatát szerkesztette. A Pápai Református Gyűjtemények Acta Papensia c. történeti folyóiratának alapító főszerkesztőjeként 2013-ban már a 13. évfolyamot gondozta.

Tudományos és szakmai közéleti tevékenysége: tagja az MTA Köztestületének, a Veszprémi Akadémiai Bizottság (VEAB) Történettudományi Szakbizottságának, választmányi tagja a Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesületnek és a Pápai Művelődéstörténeti Társaságnak, alelnöke a Veszprém Megyei Honismereti Egyesületnek.

Szakmai munkásságát több kitüntetés ismerték el. Jelentősebb kitüntetései: Az év kutatója (VEAB, 1999), Pro Comitatu (2006), Palládium-díj (2007), Balatonfüred Városért Közalapítvány kulturális nagykövete díj (2010), Pauler Gyula-díj (2011).

Dr. Köblös József

Az oktatók publikációinak teljes listája megtalálható itt: mtmt.hu